10.Fejezet: Kérdések

Sziasztok! Elnézéseteket kérem, hogy ilyen későn hoztam a részt, de hétfőn versenyem volt, kedden szerdán beteg voltam, utána pedig pótolnom kellett eddigi elmaradásomat. Tudom, tudom, soha senkit nem fog érdekelni a nyavalygásom az életben, mert személyes probléma. De azért, remélem, még van érdeklődő a részre...
Bocsi megint.
Puszi: Niki

Még mindig nem voltam tisztában dolgokkal, ám abban igen, hogy Erichez több szál fűzhetett régen, a balesetem előtt. Olyan jó lett volna, ha írtam volna naplót, amiben leírtam volna az emlékeimet... A gondolataimat... Akkor most sokkal közelebb járnék az igazsághoz. Remélem, ezt az éjszakát, vagy a következőt átbeszélgetjük Ericcel..
Ahogyan beléptünk a lakásba, Eric könnyed mozdulattal felkapott az ölébe, majd egy csókkal elhallgattatva bevitt a lakásba, és letett egy ágyra. Nem láttam, merre mentünk, hány folyosón, szobán keresztül, még nem jártam itt. Talán az én lakásom is ennyire ismeretlen lenne számomra.

- Hogy érzed magad? - Kérdezte csillogó szemekkel.
- Pompásan. - Hajolt le, és csókolt meg még egyszer, most már sokkal gyengédebben, mintha egy perc múlva összetörhetnék. Pedig nem.. Váltottam a tempón, szenvedélyesen csókoltam vissza, és húztam magamhoz, mire felém hajolt. Lábaimat átkulcsoltam derekán, közelebb húzódott. Halkan suttogta nevemet.
- Eric. - Mondtam csöndesen. - Beszélhetnénk?
- Persze. - Súgta, miközben nyakamat puszilgatta. Sokkal szívesebben foglalkoznék most ezzel, ha nem fájna úgy a fejem a sok kimondatlan kérdéstől.
- Eric, kérlek.
- Bocsi. - Nézett fel rám. - Tehát, mondd. Gyere, előtte megmutatom a házat, készítek valami kaját, ha éhes vagy. De egy tea biztos jól fog jönni. - Milyen figyelmes!
- Tudsz főzni? - Másztam ki az ágyból. Cicásan nyújtózkodtam egy nagyot, majd Eric hátulról átkarolta derekamat.
- Egy kicsit. - Simított le alkaromon, majd összekulcsolta ujjainkat. Végigsorolta a helységek nevét, amelyek mellett elhaladtunk, majd a konyhához értünk. Felültetett egy bárszékre, adott egy puszit, és kinyitotta az egyik szekrényajtót.
- Milyen teát szeretnél? Barackos, epres, earl grey?
-Barackos, az jó lesz. Köszi. - Hajtottam le szégyenlősen a fejemet. Olyan aranyos.. Némán néztem végig lakásán, amely még alig volt berendezve.
- Tudom mire gondolsz, de még nem vásároltam be. Hirtelen hívott Dani, hogy kórházban vagy... És oda rohantam először. Előtte Mollyval volt egy veszekedésünk... - Egy pillanat. Ki az a Molly? Nem ez az első, hogy őt említi. Értetlen arcot vághattam, már kezdte is.
- Molly az ex-barátnőm. Négy évig voltunk együtt, ám most szétmentünk. Nem bírtuk már tovább együtt.. Túl sok volt ez a két művészlélek egymásnak. Ő is  énekes. Alig volt időnk a kapcsolatunkra.
- És ezért mentetek szét? - Kérdeztem. Értetlenül álltam az eset előtt. Ha valaki akar valamit, azt meg tudja tenni. Ha időt akar rá szánni, akkor sikerülni is fog neki. - Minden akarat kérdése...
- Nem akartam már, ez is közrejátszott. Sok volt a probléma, de már megoldani sem akartam. Akartuk.
- Ezért van az a balhé a médiával?
- Lényegében a szakításunk nagy port kavart. Most egy ideig ezen fognak csámcsogni, és annyiszor fognak vele kapcsolatban összehozni, ahányszor lesz velem, vagy vele valami hír. Ha neki új barátja lesz, persze megemlítenek engem is a cikkben. Vagy ha nekem lesz.. Ez esetben, van. - Puszilta meg az arcom. - Elég sokszor fogják említeni őt is. Összehasonlítják majd a mi kapcsolatunkat azzal, ami vele volt. Elég szemét dolog, tudom. És teljesen megértem, ha ezt te így nem szeretnéd.
Állj, állj, állj. Most komolyan.. Énekes? Eric Saade? Nem emlékszem pontosan.
- Akkor. Most tisztázzuk. Te énekes vagy, és a barátom vagy. Nagyon híres énekes vagy? - Felnevetett.
- Az Eurovíziós Dalfesztiválnak köszönhetően most már Európa-szerte ismernek. Nemsokára indul a Made of Pop turném.. Akkor már sokkal nagyobb lesz a hírnév.
Ki vagyok én hozzá képest? Csak egy teljesen átlagos lány. Nem hiszem, hogy valaha is komolyan kellhetnék neki. Akárkit megkaphat.
- Lányok milliói rajonganak  érted...
- Ezt hogy érted?
Nézz csak magadra. - Jelentőségteljesen végigmértem, megállapodtam kidolgozott testénél, majd felnéztem gyönyörű szemeibe. - Akárkit megkaphatsz. - Hajtottam le picit a fejemet. Elharaptam következő mondatomat. 'Mégis, miért kellek én neked?'
- Akkor már rég élvezném a szabadságot. De veled szeretnék lenni.. - Államnál fogva felbiccentette fejemet, majd kényszerített, hogy szemébe nézzek. -Miért?
- Mert megtetszettél. Mert megfogott benned valami. Mert nem kaphattalak meg csak úgy. Nem akartam elrontani a dolgokat kettőnk között. Akartam, hogy érdekeljelek. És... - Nézett rám kicsit rosszfiúsan. - Azt hiszem, ez sikerült is.
Hát persze, hogy sikerült.
- Most pedig, vissza a meleg takaró alá a forró teáddal. - Zavart meg minket mikrója csipogása.
- Rendben. - Visszasétáltam a szobába, és magamra húztam a fekete takarót. Nagyon elegánsan volt berendezve a szoba, stílusosan. Tetszett.
- Még csak ezzel a szobával végeztem a berendezést illetően. Ha jobban leszel, akkor elmehetnénk bevásárolni a többi dolgot. Továbbá elintézhetnénk az egyetemen a hiányzásod okát. És áthozhatnánk tőled egy-két cuccot ide. Ha már úgyis fel kell épülnöd, és eszedbe kell, hogy jussanak dolgok.
Összeköltözés? Futott át az agyamon ez az egyszerű kérdés. Mert ez nagyon úgy hangzik...
- De ha gondolod, hazamehetsz, és próbák után szívesen felugrok én hozzád. Kicsit talán elhamarkodtam a dolgokat, csak annyira egyszerű veled. Mintha mindig is így lettünk volna. - Én is így éreztem, ám ez mégis gyors volt nekem.
- Még... Átgondolom. - Hebegtem, majd átnyújtotta nekem a teát. Magára húzta takaróm másik felét, és a távirányítóért nyúlt.
- Mit szeretnél nézni?
- Mesét. - Mondtam egyszerűen, mint egy hat éves kislány, aranyos copfokkal.
- Melyik mesét? - Kérdezett vissza, teljesen beleestünk a szerepjátékba.
- A Herculest!
- Az az egyik kedvencem. - Féloldalasan rám mosolygott, majd átszelte a szobát, a DVD lejátszóhoz ment, és betette a mesét. Visszajött, óvatosan hajtottam fejemet a vállára, ő pedig egyszerűen a kézfejemet, karomat simogatta.

Az egész.. Olyan csodás volt...
Ameddig nem csörgött a telefonja, majd értetlen képpel felvette. Lehalkította a tv-t, majd kimászott az ágyból. Túl gyorsan beszélt, ideges volt, majd elrohant. Egy újsággal tért vissza, amit ledobott bosszúsan az ágyra..

- Azt hiszem, elkezdődött... - Kicsit szomorkásan szólalt meg. Nem teljesen értettem, amíg meg nem láttam a minket ábrázoló képeket, amint Eric lakásába tartunk.

"Eric Saade mással múlatja bánatát, melyet Molly után érez. Vagy ez egy újabb bimbódzó szerelem? A tény, hogy a lakást két napja nem hagyták el.. Vajon mi történhetett? Ki ez a titokzatos lány?"

Szuper.. Még én sem tudom pontosan, hogy ki vagyok.. Még a média is.. Bár tudnám...

- Ne haragudj. - Mászott oda hozzám Eric, és megpuszilt.
- Nem haragszom. Ha ez az ár.. Ezerszer ennyit is elviselek. - Adtam egy puszit a szájára, majd viszonozta azt.