9. Fejezet: Homály

Sziasztok!
Már a kilencedik résznél járunk, és meghaladta az oldal az ezer látogatottságot. Nagyon boldog voltam, amikor láttam. Látom, van érdeklődés a blog felé, tehát próbálok majd gyakrabban írni, hozni a részeket. Remélem ez is elnyeri tetszéseteket. :) Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket, persze, ha van időtök. :)
Köszönöm az eddigi tetszikeléseket, és komikat. :)
Puszi: Niki

// Niki szemszöge //

Homályba veszett minden eddigi emlékem. Egy percre kétségbe vontam még a létezésemet is. Hol vagyok? Miért vagyok itt?  Ki vagyok én egyáltalán?
Két aggódó szempárt láttam rám tekinteni az üveg túloldaláról. Talán észrevették, hogy felébredtem. Én..
Valakitől sürgősen meg kell tudnom a nevemet. A lakcímemet. A személyemet. Felemeltem a kezemet, majd megpróbáltam kimászni az ágyból, mire a két kint álló srác hirtelen bejött a terembe.

- Niki, Niki, Niki. Jól vagy? -  Kérdezte az egyik barna hajú srác, mélybarna szemekkel. Arcomat két keze közé fogta, puszit adott hajamra. Elbűvölő megjelenése volt. Fekete nadrágja, sportos cipője, trikója érdekes dolgokat művelt a gyomromban lévő pillangókkal. Repdestek.
- Talán szólni kellene a nővérnek. - Tanácsolta a másik srác. Nem mertem megszólalni. Nem akartam szembenézni azzal, hogy semmit nem tudok. Valószínűleg ők már mindent tudnak rólam.. Hol ismertem meg őket? Vannak még szüleim is?
- Előbb kimondtad a nevemet. Eric. Emlékszel? - Könnyek gyűltek a szemeimbe. Igen. Ismerős volt mind a két srác. Nagyon is... De.. Nem tudom honnan. Elfelejtettem. Hogyan kerültem ide?
- Hogy kerültem ide? - Tettem fel az első, legegyszerűbb kérdést. Talán ha kipuhatolózom itt létem okát, eszembe fognak jutni dolgok. Remélem.
- Elmentünk vasárnap egy kalandparkba. Leestél, mert nem jól kötötték össze a köteledet. Elvesztetted az eszméletedet, majd ideszállítottak. Semmi komolyabb bajod nincs, csak enyhe zúzódások. - Próbáltam megint feltápászkodni, ám erőm igencsak elhagyott. Kalandpark. Ezzel a sráccal.
- Figyelj, Dani. - Szóval Daninak hívják. - Szólnunk kellene az egyik nővérnek. Talán súlyosabb a gond, mint gondolnánk..
- Mi volt a kedvenc helyünk kiskorunk óta? - Tette fel a kérdést Dani. Most már tudom, Daninak hívják.
- Mondd még egyszer, kérlek. -  Kértem meg. Eszembe kell, hogy jusson! Most! Muszáj! Lehetetlen, hogy elfelejtettem volna. Ennek eszembe kell jutnia! Miért?
- Talán nem kellene őt ennyire lefárasztanunk. Hadd aludja ki magát rendesen. Biztos szüksége van még egy-két nap pihenésre. - Mondta a másik srác, akinek nevét még mindig homály fedte.
- Eric. Ha ezt nem tudja.. Semmi mást nem tud. Hidd el.. - Győzködte Dani. Milyen rég óta ismerhetem őt?

- Jó reggelt kedveseim. Igen, a hölgy ma már távozhat, nem kell rá tovább várni. Persze, ha készen áll a hazamenetelre. Viszont ha úgy dönt, itt szeretne inkább pihenni, azt nyugodtan megteheti. - Csicseregte be magát az ápolónő. Hazamehetek? Hova haza?
- Haza szeretnék menni.. - Akkor talán eszembe jutnak a dolgok, és a kínos beszélgetéseket is elkerülhetem Danival és Ericcel. Eric, aki megfogta az arcom, aki puszit adott a hajamra. Valószínűleg több van köztünk, mint puszta barátság. Eric és én? Ki ez az Eric egyáltalán? Mihamarabb meg kell tudnom.
- Mikor szeretné tehát elhagyni a kórházunkat?
- Most rögtön. - Vágtam rá azonnal. Az ápolónő, és a fiúk is megijedtek határozottságomon. Én is meglepődtem. Én.. Tulajdonképpen egész jó lenne, ha rájönnék már, hogy ki a csuda is vagyok. Niki.. Oké.. A nevem legalább megvan. Vajon anyuék tudnak arról, hogy itt vagyok? Aggódnak értem, vagy nem is vagyok velük jóban? Miért svédül beszélnek körülöttem az emberek? Tulajdonképpen semmit nem tudok.. De jó lenne mindenre mihamarabb rájönni. Úgy néz ki, hogy Dani igen sokat tud rólam. Kiskori játszóhely? Otthon?
 Emlékszem.
 Emlékszem, a szüleimre. A barátaimra. Arra is, hogy ide járok egyetemre. Svédország. A szüleim. De Eric.. Még mindig nem passzol a képbe. Az utóbbi egy hét eseményei... Egyáltalán nem passzolnak ide... Sajnálom, de nem emlékszem. Tulajdonképpen még a saját személyem is kétséges. Nem vagyok biztos magamban, a képességeimben, még a kinézetemben sem. Látnom kell magam.

- Kaphatnék egy tükröt? - Kérdeztem kissé kétségbeesetten.
- Persze. - Mondta a nővér egykedvűen. - Egy pillanat, és adom. Fel tud öltözni segítség nélkül, vagy szeretné, hogy segítsek?
- Menni fog egyedül is, köszönöm. - Majd  a fiúk felé néztem.
- Biztos ne segítsek? - Lépett oda mellém Eric, majd megfogta a kezemet. Megszorítottam kezét, érezzem, hogy mellettem van.
- Biztosan. Köszi. - Talán jobb lenne nem megmondani, hogy nem emlékszem. Előbb-utóbb úgy is eszembe fognak jutni a dolgok, ugye? Ugye.

Egy óra múlva frissen, már tudva külsőmmel indultam ki a teremből, ahol elmúlt napjaimat töltöttem.
Milyen nap is van ma?
- Ericnél vannak a cuccaid. Majd ő elmeséli, hogy hogyan tovább. Nekem most dolgom van, ha mégiscsak kell valami, akkor szólj. Szia. - Hajolt le szintén mellém, majd adott egy puszit. - Jobbulást.
Ennyire beteg voltam? Nem lehettek komolyabb sérüléseim, mert minden gond nélkül fel tudtam öltözni. Oké.. Bevallom, hogy a hajolás kicsit nehezen ment, ezért nem farmert, hanem egy cicanacit vettem fel.

Már a kocsiban ültünk a tizedik perce. Nem kezdeményeztem beszélgetést, reméltem, hogy eszembe fog jutni a házamról néhány dolog. A cuccaimról, a telefonomról, az elküldött és kapott üzeneteimről. Ám mégsem oda mentünk, ahol én laktam. Nem hiszem hogy észrevettem volna, ha nem tanulom meg a lakcímkártyámon szereplő címet.

-Eric - Ejtettem ki bizonytalanul a nevét. Még nem találtam a hangomat, nem tudtam, milyen lehettem régen..- Hol vagyunk?
- Hozzám hoztalak. Vettem egy lakást... - Sóhajtott. - Ez egy hosszú történet. Majd elmesélem. De egy ideig nálam fogsz lakni. - Nézett rám csupa melegséggel a szemében.
Hogy fogok egy idegennél lakni?!
- Pihenésre van szükséged, és szeretném, ha a legnagyobb nyugalomban lennél. Alig fogok elmenni, szabadságom van, szerencsére. Ráadásul a médiában is elég nagy botrány kavarodott most Molly miatt. Tehát, melletted állok.

Ki ő? Hogy ennyire híres, foglalt személyiség? Eric...
Az ajtóján kacifántos betűk hirdették kilétét.
Eric Saade. A barátom.