6.Fejezet: A randi (2.)

- Szóval nem volt kedved randevúra jönni velem? De mégis itt vagy.. - A zavartság teljesen eltűnt a szeméből, felváltotta valami.. Valami más.
- Jesszus. Eric, te voltál végig? És.. Elhívtál. Kétszer is..
- Ebből tudod mi jön le nekem? Hogy kíváncsi természet vagy. És szereted  a kalandokat. - Vigyorgott rám. - Ugye?
- Hát.. Huhh..
- Kérsz valamit inni?
- Nem is az a beképzelt popsztár vagy..
- Szerettem volna, ha előtte kaphatok egy esélyt.. Hogy megismerj olyannak, amilyen vagyok, nem rögtön az 'elrohanok, ez egy beképzelt, elkényeztetett popsztár' című szindrómát átélni..
- Akkor nem ismersz. - Vágtam rá egyből. - Nem szoktam ítélkezni... - Ha tudnád, hogy még újságot sem olvastam, csak hogy olyannak ismerjelek meg, amilyen vagy... Kirázna a hideg..
- Gyere. - Fogta meg megint a kezemet, amikor felállítunk a kanapéról. Kezeit hirtelen szemem elé rakta, majd óvatosan tologatott a megfelelő irányba. - Mutatni szeretnék valamit. Ha megígéred, hogy csukva marad a szemed, elengedlek.
- Ígérem. - Néztem egy pillanatra a szemébe. Elkapta tekintetemet. Fogva tartottam, mélyen szemebe néztem. Megláttam Őt..  Jobb kezemet kicsúsztattam övéi közül, majd jelképesen a szemem elé raktam. Tényleg becsuktam.
- Kész. Becsuktam. - Jelentettem ki vidám, felszabadult hangon. Csak hagytam, hogy jókedvem legyen.. Végre..
Kuncogva kicsit balra vezetett, majd leszedte szememről a kezemet, és összekulcsolta sajátjával.
- Most már kinyithatod.

A csodálattól leesett az állam. Gyönyörű kilátás nyílt az éjszaka közepén Stockholmra. Álmodni nem mertem volna. Most már ténylegesen végignézhettem randink színhelyén.
A tetőtér végig ki volt rakva apró, vörös gyertyákkal. Lángjuk egyre magasabbra és magasabbra tört. Andalító rózsaillat lebegett körülöttünk, megmagyarázva a sok vörös rózsa okát. Az első, ami beugrott, az az, hogy túl nyálas ez az egész.. A helyzet.. Nem hétköznapi. Kicsit furcsának éreztem magam.
- Valami nem tetszik? - Kérdezte Eric.
- Miért hívtál el engem randizni? Hiszen nem is ismersz..
- Pontosan ezért. Hogy megismerjelek. Megfogott benned valami.. És most.. Ha nem gond.. - Kapott fel hirtelen gyorsasággal. - Mutatok valamit. - Kacsintott rám. Mi jöhet még?
Tulajdonképpen kicsit felszabadultabb lettem, amint elhagytuk a romantikus hátteret. Túl sok volt számomra.


- Megérkeztünk. -  Tett le Eric a lift előtt, majd benyomta a garázs gombot. - Ennyivel nem úszod meg a ma estét. - Kellemes, ismeretlen-ismerős érzés járt át. Olyan, mint amikor kilépsz a kifutóra, és minden szem rád szegeződik. Nem hibázhatsz, mégis élvezed a dolgot. Mert nem kényszerből csinálod.. Hanem mert hajt a vágy..

- Benne vagyok. - Meglepett saját magabiztosságom. - Hova megyünk?
- Túl érdeklődő vagy ma este. - Állapította meg Eric.
- Baj? - Tetettem meglepődöttséget.
Eric felnevetett.
- Soha.
- Héé.. Soha nem mondjuk azt, hogy soha..
- De...
- Ez csak a negatív dolgokra vonatkozik. - Egészítettük ki Ericcel egymás mondatait. Féloldalasan szemébe néztem, amiben szintén felszabadultságot láttam.
A kocsi suhanása véget ért, majd leparkoltunk egy sötétnek tűnő, nyirkos sikátorban. Először megijedtem. Akármennyire is megkedveltem az elmúlt idő alatt Ericet, nem tudhattam, mibe hagyom magam belerángatni.
- Nyugalom. - Szólt megnyugtatóan. - Semmi rosszba nem rángatlak bele.. - Mintha tudta volna mit akarok neki mondani. Talán olvas a gondolataimban?
- Akkor jó.. - Átsétált mellém, és kinyitotta az ajtómat, majd kézen ragadott. A sikátorból egy nyüzsgő utcára húzott. Vásár volt, forrócsoki illata lengte be a levegőt, majd mézeskalácsot szimatoltam ki. Mindig is rajongtam érte.
- Szeretnél mézeskalácsot? Esetleg forrócsoki? Mondd, mit szeretnél. - Szemét enyémbe fúrta. Kitalálta, mit szeretnék. Mondjuk, nem lehet olyan  nehéz, amikor itt lebegnek a különböző illatok körülöttünk..
- Forrócsoki?
- Benne vagyok.
Eric áthúzott a fél tömegen keresztül, mire találtunk forró csokit. Innen jött az a mennyei illat.

Két óra múlva, miután az egész vásárt végigjártuk, mézeskalács-illatúan álltunk kapunk előtt.
- Köszönöm ezt az estét.. Sokat jelentett. - Nézett mélyen szemembe, kezeimet megfogta, fejemet közel húzta övéhez. Nem menekülhettem.. Nem is akartam.. Ajkaival alig pár centire suttogta. - Láthatlak még? - Hevesen kapkodta a levegőt, pulzusom az egekben járt.
- Persze. - Mondtam elhalóan.
Lassan, magabiztosan, kiélvezve a várakozás összes pillanatát helyezte ajkait enyémekre. Lágyan visszacsókoltam. Olyan volt ez, mint amikor az első csókját kapja valaki.. Pontosan ugyanezt éreztem gyomrom szorításából, a pillangók változatos röpködésétől.
Eric határozottan húzódott el, ám derekamat még mindig nem engedte el. Én sem vettem el kezeimet nyakáról.
- Jó  éjszakát. - Suttogta.
- Neked is. - Pusziltam meg, majd elengedett. Kezemet még fogva tartotta, leszaladt a lépcsőn.

Kapualjban való csókolózás Svédországban egy helyes sráccal? Pipa...
Ám ennél sokkal többet éreztünk mindketten... Éreztem. Érezte...