7.Fejezet: Kalandpark

Sziasztok!
Hoztam a hetedik részt. Nagyon örülök, hogy van 5! követőm, pedig még nagyon elején vagyok a blogírásnak. Szeretném, ha tetszene nektek a történet, ezért várom a komikat a véleményetekkel. Úgy érzem, már történt egy-két dolog, amiről lehet véleményetek. Akár az írási stílusomról, akár a történetben használt kifejezésekről/szókapcsolatokról, hogy mi tetszik, mi nem, min változtathatnék, hogy jobb legyen. Akár a jobb oldalon található chat-ablakba is írhatjátok a véleményeteket.
Remélem ez a rész is elnyerni tetszéseteket.
Puszi: Niki 

- Jó reggelt álomszuszék, ki az ágyból, hamar felkelni, és kényelmes ruhába öltözni. Nem várok sokáig, csupán 30 perced van. Talán nem kellett volna olyan sokáig ébren maradni tegnap éjjel? Egy-kettő. - Hogy lehet valakinek ennyi energiája vasárnap reggel?!
- Hé.. Dani.. Hagyj még aludni.. Csak egy kicsiiit. - Kértem elnyújtva, a telefonomat majdnem a szoba másik végébe hajítva.
- Ha nem készülsz el, felmegyek 30 percen belül. És a kádba doblak. Tudod, én ezt meg merem tenni... - Épp ettől féltem.. Még nyolcadikban nem akartam velük menni sétálni a hegyre, lustaságomra hivatkozva. Nemes egyszerűséggel bejött, köszönt anyuéknak (meglepően jóban voltak) majd takaróstól, mindenestől lecipelt az emeletről, és beledobott a medencénkbe. Azóta nem merek vele packázni.
- Rendben, gyere fel, csinálok kávét.
- Nem kávézom, de egy forró csokit elfogadok.
- Vannak ám itt magyar ízek is. - Nevettem a feloldható csokiporra gondolva, amit otthonról hoztam. 

Tíz perc múlva már társaságomat színesítette. Végeztem a tusolással, és felkaptam egy sport-együttest. 

- Hova tervezed a mai utunkat? - Kérdeztem.
- Legyen már meglepetééés. Légyszi..
- Annyi meglepetést kaptam már az utóbbi időben. Egy kis segítség?
- Kell egy kicsit túrázni.. Szükséged lesz az egyensúly érzékedre... Mm.. és remélem bírod még a magasságot.
- Kalandpark?
- Honnan...?
- Olyan könnyű benned olvasni.. Meg persze az a 17 év ismeretség sem árt.. - Nevetgéltem. Danival olyan egyszerű volt minden. Szinte teljesen ismertük a másikat, már az oviban együtt játszottunk. Mindig mellettem állt, megvédett, és a két hinta közül az egyiket nekem foglalta. Amikor szerelmesek  lettünk, mindenben támogattuk egymást, én is őt, és ő is engem. Majd más-más gimnáziumba mentünk, így kevesebbet találkoztunk. Volt egy törzshelyünk, közel mindkettőnk házához. Elég volt egy üzenetben annyit írnunk, hogy 'fa' és már tudtuk is, hogy hova kell mennünk. Az volt a mi kedvenc fánk, ahová mindketten fel tudtunk mászni, és kényelmesen elfértünk. Mennyi forró nyári délutánt töltöttünk ott, az árnyékban! Néha anyu az ebédet is utánunk hozta. Ilyenkor csak elvoltunk, és csináltuk a semmit, mégsem unatkoztunk soha. Mennyire rég volt már!

Az asztalról felkapta a kocsikulcsát, majd a bejárat felé vette az irányt.
- Mehetünk? Mellesleg, megjegyzem. Ez Viola 'berendezési stílusa' - Mutatta a nyuszifüleket a kezével, utalt anyura.
- Igen.. Kicsit túlzásba esett. - Forgattam meg a szemeimet.

Hamar odaértünk a kalandparkhoz, távolról látni lehetett az óriási hirdetőtáblákat. Gyorsan ránk csatolták a köteleket, majd elkezdtük utunkat, felfedeztük a kalandparkot. Dani visszatért a legmagasabb pontra, ami az egész területen van, majd megütögette maga mellett a helyet.
- Van kedved beszélgetni? - Kérdezte.
- Persze.

- Hogy tetszik Svédország?
- Hát.. Kicsit honvágyam van, jó lenne otthon is lenni már.. De szerintem őszi szünetben hazamegyek. Nem jönnél velem? - Olyan jó lett volna nem egyedül hazatérni.. Dani Svédországban egy otthon-szigetet alkotott számomra.. Ha vele vagyok, máris úgy érzem magam, mintha csak otthon lennék.
- Még meglátjuk. - Mosolygott. - Na és merre jártál tegnap este? - Kíváncsiskodott.
- Igazából randim volt. - Vallottam be. Nekem sem volt még sok időm gondolkozni a dolgokon.

- Ismerhetem a szerencsés-szerencsétlent? - Nevetett fel.
- Köszi... Egyébként.. Nem is tudom.. Lehet hogy hallottál már róla. - Vajon jó ötlet elmondani Daninak.. Mégiscsak.. De Daniban teljes mértékben megbízom. Azonnal elvetettem a kételkedő dolgokat.
- Eric Saaderől hallottál már?
- Egy popsztár a barátod? Idejössz Svédországba és csak úgy belebotlassz Ericbe. Tudtam, hogy meg tudsz lepni, nade ennyire. - Mosolygott, majd megmosolyogtam meglepettségét. Magam sem tudom, hogy hogyan zajlott ez az egész. Tényleg egyik napról a másikra történtek a dolgok, irányításomon kívül. Persze lehetett volna az is, hogy sehova nem megyek el randizni, senkivel nem állok szóba.. De az nem én lennék..
- Szóval más már labdába sem rúghat? - Egy pillanatra olyan volt, mintha saját magára gondolt volna, ám kivertem a fejemből ezt a gondolatot. 

Barátok vagyunk. 

- Csak mert.. Biztos vagyok benne, hogy más is próbálkozott már. És ne mondd, hogy nem..
- Hát, Dan.. Nem tudom, ismered-e. Az egyetemről. Elhívott randizni, majd hirtelen más dolga akadt. Már akkor is kaptam titkos SMS-ket Erictől. Emlékszel arra a rózsaszín névjegykártyára, amit adtam?

- Aminek olyan cuki parfümillata van? Ráadásul már a pénztárcám is olyan cuki parfümillatú..
- Igen, az. Elejtettem a táskámat, és valószínűleg Eric megtalált egy olyan névjegykártyát, miután váltottunk egy-két szót a szekrényemnél. Névtelen SMS-eket kaptam tőle, és csak szombat este, a randin fedte fel a kilétét. Elhívott Eric Saade-ként is randizni, és az SMS-ket is ő küldte. Majd.. A randi után megcsókolt. Ennyi.
- Alig vagy itt egy hete.. Mi lesz később? - Tette fel a költői kérdést.
- Magam sem tudom. Mióta lettem ilyen kiszámíthatatlan?
- Mindig is az voltál..

Beszélgetésünket telefonom csörgése zavarta meg. Most már tudtam, kié ez az ismeretlen-ismerős szám.
- Lenne kedved ma este egy filmezéshez? Még van egy próbám, de utána beugrok érted..
- Persze.
- Hétkor?
- Kész leszek.
- Szia. - Tette le.

- Hát.. Ez gyors volt. - Mondta Dani.
- Este filmezés..
- Mollyval való kapcsolatáról tudsz? Nem elkeserítésképpen mondom..
- Az újságok folyton csak szennyet írnak.. Nem hiszek nekik..
- Azért csak kérdezz rá Ericnél.. Nem azért, mert rosszat szeretnék.. Csak nem szeretném ha bajod esne.. Akár lelkileg is..
- Köszönöm. - Látszott rajta, hogy őszinte volt.. Nem kételkedtem benne.

- Verseny vissza?
- Csak utánam. -  Csúszott is le a zsinóron.
- A franc. Nem fogsz nyerni. - Kiáltottam felszabadultan utána, majd csatoltam az én szíjamat is.. Ami nem várt következményekkel járt..
- Jézusom, jól vagy? - Hallotta Dani kiáltását, ám válaszolni már nem volt erőm. 

Sötétség, sötétség sötétség. Könnyű, és fájdalommentes.