4.Fejezet: Telefonhívások

"Jó reggelt!

 Gondolkoztál már az ajánlatomon? 

Kíváncsian várom már a válaszod! E.S."

Kedves E.S. monogramú barátom kezd egyre bosszantóbbá válni. Tegnap elég sok helyen jártam, akárhol elhagyhattam a névjegykártyát. Viszont csak az egyetemen voltam kétszer.. De találkozhattunk az egyetemen és a bevásárlóközpontban is.. Vagy a lépcsőházban. A büfé.. Akárhol.. Feladóan sóhajtottam egyet.

Gondolataim Dan körül forogtak. Csak egy esti kis mozi, sétálgatás. Egy szimpla baráti este..
A reggeli forgalom jócskán megakadályozta a mihamarabbi egyetemre jutásomat. Kapkodva igyekeztem a szekrényemhez. Szerencsémre sikerült belefutnom az első emberbe, aki szembejött velem a nap folyamán.

- Bocsi.. Nem mindig vagyok ilyen béna.. Segítsek összeszedni? - Kezdett szabadkozásba a lány. - Jessica vagyok, Jessica Brown. Még új vagyok itt, és nagyon siettem.. - Rögtön az volt a megérzésem, hogy mi nagyon jól kijönnénk..
- Niki vagyok. Niki Kovács. Mutatkoztam be én is. - Még én is csak gólya vagyok.. Siettem, és ez az én hibám. Majd én segítek. - Próbáltam kiválogatni a különböző jegyzeteket, több-kevesebb sikerrel. Remélem mindenki a saját jegyzeteit kapta vissza.
- Figyelj, harmadik óra utáni szünetben megihatnánk egy forró csokit, mit szólsz hozzá? - Kérdezte kedvesen.
- Oké! Tudok egy jó helyet. - Két okból is mosolyra húzódott a szám. Az egyik az, hogy egy új barátot szereztem, talán mélyebb barátság is lesz belőle, mint gondoltam.  A másik Dan miatt volt. Ott ismerkedtünk meg jobban. - A második emeleti büfénél a 207-es közelében.
- Oké.Addig is, szia. - Köszöntünk el egymástól.

Az első három óra igazán unalmasan telt.  Az első szünetben összefutottam a folyosón Dannel. A másodikban, amikor a szekrényemhez mentem, Eric ott volt a sajátjánál. Még mindig csupán dühöt éreztem iránta a tegnapi pimaszságáért.. Kajánul megint rám mosolygott, mindentudóan.

- Jó reggelt. - Üdvözölt.
- Neked is. - Válaszoltam. Miért viselkedik úgy, mintha már ezer éve ismernénk egymást? Direkt bosszant?
- Mit csinálsz szombat este? - Ez volt az a kérdés, amit egyáltalán nem vártam.
- Tessék? - Próbáltam moderálni mondandómat. Az erre leadott hirtelen reakció a 'Mi van?' lett volna..
- Hát, tudod.. Randi.. - Kicsit elszégyelltem magam, hogy olyan hevesen letámadtam őt. Pedig csak randira hívott, akármennyire is hihetetlen.
- Bocsi.. Ezt.. Azt hiszem, át kell gondolnom.. - Szabadkoztam.
- Holnap ugyanitt? És nem kérhetsz még több haladékot. - Sietősen bezárta a szekrényét. - Viszlát, holnap. - Ajkaimtól alig három centiméterre suttogta.
Teljesen kábultan vágtam neki hátamat a már bezárt szekrényemhez. Alig tudtam elhinni. Eric, Dan, és az a titkos srác.. Akinek kilétét még mindig nem tudom..

- Hé, csajszi.. Ébredj! -  Hallottam meg Jessica hangját mellőlem. - Beléd mi a csuda ütött? És ki volt az a helyes srác az előbb?
- Tegnap futottunk össze először. - Mondtam kicsit elfúlva. - Elhívott randizni. 
Jessica sejtelmesen nézett rám, pont úgy,  mint aki többet tud, mint amennyit elmond. Kicsit rossz érzésem támadt, amit hirtelen elfelejtettem.
- És mit veszel fel? - Kérdezte sokkal több lelkesedéssel, mint amennyit én éreztem ez iránt a randi iránt. Nem terveztem azt, hogy ideérkezésem utáni napokon randizni fogok.
Valahol reméltem, hogy találok egy fiút, akivel előbb csak barátok, majd többek leszünk.. De ilyen hamar? Arról persze szépen elfelejtkeztem, hogy az élet kiszámíthatatlan..
- Még nem tudom, hogy elmegyek-e vele.
- Hát.. Jó. - Kicsit elmúlt lelkesedése, de a csillogást még mindig láttam a szemében. - Jössz szolfézsre? Mostanra áttették minden elsőéves szolfézsét, aki Mrs. Hopkinshoz jár.
- Mrs. Hopkins eltanácsolt egy másik tanárhoz. - Mondtam kicsit bánatosan.
- Ezek után le ne merd mondani a szombati randevút! Amint láttam elég szemrevaló az a srác. - Kacsintott rám.
- Igen, persze.. - Halványan mosolyogtam. Kicsit el kell gondolkoznom.. Eric Saade csak úgy engem hívogat randizni...
Nem akartam utánakeresni sem a neten, sem az újságokban.. Azok általában csak sok szennyet írnak, semmilyen igazságalap nélkül. Talán adnom kellene annyi esélyt Ericnek, hogy olyannak ismerhessem meg, amilyennek szeretné, hogy ismerjem..
- Igen, elmegyek vele.. - Nevettem már fel hangosan, Jessica már elég távol volt ahhoz., hogy az emberek azt higgyék, hogy vele beszélgetek. Komplett idiótának nézhettek engem.

Lassan elindultam a második emeleti büféhez, hogy amíg kicsöngetnek, addig is át tudjam gondolni a dolgaimat. Randim lesz Dannel, Ericcel, és még ott van az a titokzatos srác is..

- Mi ez a semmittevő ücsörgés? - Hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögött. - Csak nem rosszalkodtunk az órán? - Kacsintott rám Dan.
A rosszalkodott szót mind a ketten máshogy értelmeztük, azt hiszem.. Erről a kaján vigyor miatt bizonyosodtam meg, ami kiült az arcára.
- Én? - Incselkedtem. - Teljesen jó gyerek vagyok..  -  Kacsintottam vissza.
- Persze, persze.. De mit is keresel itt?
- Mrs. Hopkins máshoz tanácsolt, így van minden nap egy lyukas órám.. - Ekkor a telefonom csörgése hirtelen megszakította  a  beszélgetést.

- Randizunk szombat este? Nem várok tovább.. - Türelmetlenkedett. Hangjáról sütött az óriási hév..
- Persze.. - Mondtam zavartan..Csak most tűnt fel, hogy a szombat holnap esedékes. Nem tudtam Eric hogy gondolta, hogy holnap találkozunk.. Ugyanekkor, ugyanitt.. Biztos egy másik időben létezik, nem a miénkben.
- Legyél a Plázánál hétkor. Tudod hol van az a kis étterem a másodikon? - Kérdezte az ismeretlen-ismerős hang.
- Igen.
- Ott. Hétkor.

Dan teljesen eltűnt a látókörömből.. Most hallotta, hogy mit beszélgettünk? Talán megsértődött?
Gondolkozásomból Eric ébresztett fel.
- Szabad ez a hely?
- Igen. . Mondtam semmi élettel, egykedvűen.
- Holnap este?
- Sajnálom, nem érek rá. Talán..
- Akkor.. Rendben.. Majd máskor. - Mintha próbált volna szomorúságot tettetni, elég kevés sikerrel..
- Szia. - Kacsintott rám..

Tökéletes.. Még ez is...
A telefonom egy SMS-t jelzett, ugyanattól a rejtett számról.

"Alig várom már a holnap estét. 

Nem fogod elfelejteni.. E.S."